Csivitelők

Kedves Szülők, Kedves Honlaplátogatók!

 

Üdvözlünk Benneteket a Csivitelők tehetségműhelyből. Weisz- Hődör Mariann (Katica csoport) és Boda Irén (Mazsola csoport) támogatjuk a gyermekek tehetség csírájának kibontakozását. Célunk a művészeti eszközök mind teljesebb megismertetése, megélése. Az önkifejezés és az önmegvalósítás eszközeivel, a drámapedagógia alapjaival ismerkedünk. 

A gyermekeket mindig Palkó, a mi szeretetre méltó, ám néha igen rakoncátlan bábja köszönti, akit a gyermekek nagyon gyorsan a szívükbe zártak. 

Első körben a "Három kismalac és a farkas" című mese előadásával mutatkozunk be a többi gyereknek a Mikulás/Karácsony időszakában.

Az első foglalkozáson ismerkedtünk egymással és a mesével. Megbeszéltük a tennivalókat. Erről küldünk néhány fotót számotokra, fogadjátok szeretettel!

A második alkalmunk is nagyon tartalmasan telt. A mese felidézése után a gyermekek egyéni jelentkezése alapján megtörtént a szerepelosztás. Reméljük, mindenki megtalálhatja önmagát a kiválasztott szerepben! Az első alkalommal elkezdett tehetség táblánkat közös alkotással befejeztük. Lehetőségünk adódott egy új technika megismerésére, elsajátítására. Örömmel fedezték fel a decoupage technika újdonságát.
 A foglalkozás végén minden gyermeknek lehetősége adódott arra, hogy kifejezhesse, hogy érezte magát az adott napon. Madárkáját szimbolikusan elhelyezte a hangulatjelző fán. 
Ízelítőként küldünk egy-két fotót! Fogadjátok szeretettel!

A harmadik találkozásnál a kezdeti ismerkedést követően komoly munkába kezdtünk. A szerepek elosztása után feldolgoztuk a mese első jelenetét, amely a szalmaházikó megépítéséig tart. A vidám hangulatról gondoskodott a témához kapcsolódó zene és mozgásanyag, amiket beépítettünk a történetünkbe. Közös tevékenységünk eredménye lett egy takaros kis szalmaházikó, amit nagy örömmel készítettek a gyerekek. Nagy izgalommal várják a folytatást!

Gyorsan telnek a hetek egymás után, elérkeztünk a negyedik foglalkozásunkhoz. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyerekek már nagyon otthonosan mozognak a Csivitelők világában. Izgalommal várják az új kalandokat, tevékenységeket Palkóval. J

Köszöntés után mesequizt játszottunk. A kiszámolt gyermeknek kártyát kellett húznia, amit nem tekinthetett meg. Ezt a kártyát az erre a célra kialakított fejdíszbe helyeztük és már kezdődhetett is a móka. A feltett kérdésekre adott válaszaikkal a többi gyermek segített neki, hogy kitalálhassa, melyik szereplő van a kihúzott kártyán. Bátran, célirányosan kérdeztek, fejlődött elvont gondolkodási képességük.

A foglalkozás második felében felelevenítettük az első jelenet momentumait, ezt követően feldolgoztuk a második jelnetet, amelyhez már zenei elemeket is kapcsoltunk.

A 35-40 perc gyorsan elszállt, izgatottan várjuk a következő találkozót!
November 18-án ötödik alkalommal találkoztunk. A köszöntést követően a meséből már jól ismert „Hej, szénája, szénája…” című dalt énekeltük el és a hozzá tartozó körjátékot jártuk el bemelegítésként. Hogy a várakozást fokozzuk, most első körben a díszleteken munkálkodtunk. Elkészült az erdőhöz egy fa, a Malackák orra és füle, és, hogy biztosan sikeres legyen az előadás, elkészítettük az árusaink szerencsepatkóit.  
A már meglévő díszleteink segítették a szerepek mélyebb átélését. A gyermekek a már ismert szöveget improvizatív módon, rögtönözve adták elő. Úgy belemelegedtünk a játékba, hogy észre sem vettük, hogy eltelt az óra.
A foglakozásokról minden alkalommal emailben számolunk be a szülőknek. Ezekben a beszámolókban időnként a gyűjtőmunkába bevonjuk a szülőket, akik örömmel segítenek nekünk a díszletek, kellékek összegyűjtésében. Ezzel nem csak a mi munkánkat könnyítik meg, hanem szorosabbá, személyesebbé teszi kapcsolatunkat a családokkal, ezzel is segítve a gyerekeket a szerep átélésében.
 

2020. november 25-én elérkeztünk a 6. találkozásunkhoz. Örömmel tapasztaljuk, hogy a gyerekekben egy-egy távollét után milyen hiányérzet alakul ki és micsoda örömmel térnek vissza a Csivitelők közé. A tehetségműhely foglakozás az óvodai tevékenységek között kiemelt helyet kapott a hetirendjükben.

Érkezés és köszöntés után a gyerekek boldogan fogadták, hogy az elkészült díszletek már a színpadképnek megfelelő helyen várta őket. Ez az érzelmi feltöltődés segítette a szerepátélést. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy örömmel és zökkenőmentesen bújtak hiányzó társaik szerepébe is. A foglakozás végén tovább bővítettük a díszletek tárházát. Elkészült egy újabb fa és a deszkaházikó.

 Jó hangulatban zártuk foglalkozásunkat és a hangulatjelző madárkák a facsúcsra ülve köszöntek el tőlünk.